A történet pikantériája, hogy az író is roma gyermeket nevel

„Az orvosi rendelőben ismernek, tudnak az örökbefogadásról. A vizsgálat végén az asszisztens büszkén mutatja telefonján az unokáiról készült képet. Nézem a két gyönyörű gyereket, akik egészségesen lesültek, egy játszóházban vannak, láthatóan jó körülmények között, szájuk fülig ér, nagy a boldogság. Nézem, nézem, és erősen gondolkodom, hogy milyen nemzetiségű gyerekek lehetnek. Az asszisztens fehér, kékszemű, nyilvánvalóan vagy a nagypapától, vagy az apától örökölték a gyerekek külsejüket. Gondoltam thai, vagy valami ázsiai származásúak lehetnek, olyan  szép nagy a szemük. Mivel nem jutottam magamban dűlőre, megkérdeztem, milyen vérvonal van a gyerekekben. Hát örökbefogadott roma gyerekek, válaszolja az asszisztens. Ledöbbentem, hogy én magam is ennyire „vak” vagyok.” (egy örökbefogadó)