Kitételek a babára – előítéletek

„Amikor az örökbefogadásra vállalkoztunk, egyértelmű volt, hogy roma gyereket fogunk örökbe fogadni. Az örökbefogadási folyamat során kiderült, hogy ez a kitétel is rendkívül megnehezíti az örökbeadás folyamatát, mivel a gyerekek származásáról kevés az elérhető információ. Összességében annyit írtunk, hogy kifejezetten nem zavar a roma származás. Mivel nem titkoltuk szűkebb és tágabb környezetünkben sem az örökbefogadási szándékot, sem azt, hogy akár cigány származású is lehet a baba, rengeteg – ma már úgy gondolom, sztenderdnek nevezhető – „rém”történetet hallottunk a barátok barátjának barátjáról, az ismerős ismerősének ismerőséről, és a kollégák kollégájáról, de soha egyet sem elsőkézből. Nehéz volt figyelmen kívül hagyni ezeket az óvó, féltő megjegyzéseket, ezért rákerestem a neten, hátha találok egy pozitív történetet, amelyik megcáfolja mindezeket, de mind sikertelenül. A neten csak a negatív élmények áradata van. Tényleg csak rosszul sülhet el egy roma gyerek örökbefogadása? Elkezdtem gondolkodni, hogy miért nincs pozitív történet a neten. Ritkán, ha egyáltalán írunk blog-ot arról, hogy mennyire rendben mennek a dolgok, viszont a problémáinkat kiírjuk magunkból, sorstársakat keresünk. Másrészt egy nyílt felvállalása a neten annak, hogy roma származású gyereket nevelünk, szintén a támadások céltáblájává tesz rasszista honfitársaink részéről. A várakozás során az Alapítványnál több olyan családot ismertünk meg, akik roma gyereket fogadtak örökbe. Természetesen érdeklődtünk a tapasztalatokról, kiemelten a rémtörténetekbe foglalt problémákkal kapcsolatban, melyek nem jellemezték ezeket a családokat. Ma már mi is roma származású gyereket nevelünk, és nem tudok írni arról, ami nincs, az a sok rémtörténetbe foglalt problémáról. Boldogok vagyunk, szép és okos a gyerekünk, és senkiben fel sem merül, hogy roma szülőktől fogadtuk örökbe. Igen, roma szülőktől fogadtuk örökbe, és nem roma gyerek, mert nem tudjuk cigánynak nevelni, csak olyannak, amilyenek mi vagyunk. Sem mi, sem a környezete (óvoda, iskola) nem tekint, tekintett rá cigányként. Ez a kultúra olyan távoli tőle, mint tőlünk. Megfordult a fejünkben, hogy foglalkozni kellene vele, de nagyon természetellenes lenne. Ha nagy lesz, kutatóként, érdeklődőként megismerheti ezt a népcsoportot. Úgy érezzük, nem adna ennél többet a cigány kultúrával való ismerkedés gyerekfoglalkozásokon sem.” (egy örökbefogadó)